Mindig is szerettem a történelmet. Főként azért, mert úgy gondoltam, tudni önmagában is érték. Ahogy egy szép képben is gyönyörködünk, úgy lelhetünk örömet a feltárt információkban.

Aztán az egyik legjobb barátom rádöbbentett arra, hogy a történelem bizony praktikus is. Sok esetben fordulhatunk a régen élt emberek tudásához, de akár balgaságaihoz is, és legalább annyit okulhatunk, hogy egy rossz utat kizárunk a lehetőségek sokaságából. Hogy ne vegyünk magától értetődőnek logikus dolgokat, hanem meglássuk, mi vezetett a jelen állapothoz. Mert nem üres közhely az, hogy a történelem az élet tanítómestere.

Ennek ellenére én mégis a tudás szépsége miatt foglalkozom a történelemmel.

Remélhetőleg, ilyenformán épül majd a blog is: 

Tervem, hogy az évek során összegyűjtött történeteket, életrajzokat, érdekességeket ezen a helyen gyűjtöm össze.